Ars poetica

Gyakran látom, hogy akik elkezdenek zenét tanulni, megilletődnek a zenetanulást körülvevő tudományoskodó hangnemtől, szakmai fontoskodástól.  A zene lejegyzésére szolgáló rendszerek valóban hasznosak lehetnek,
de nem feltétlenül kell elmélyedni bennük, hogy az ember ügyesen kezeljen egy hangszert. Az én megközelítésemben Inkább a játékosság, a tánc, a fantázia számít. Az ösztönös mozdulatokat, a felszabaduló érzelmeket  vezetjük át a hangszerünkre. Ehhez eleinte néhány akkord vagy egy egyszerű skála is elég.  Persze az elmélet útja is lehet szent, de ez az útirány nem mindenható. Szabadon választható, képességek és lelkialkat szerint, ahogy sok zenész példája mutatja, különösen a könnyűzene és népzene világában.

Hasonló a helyzet a példaképekkel is.  Legjobb, ha az ember önmagához mérten épp elég jó, azáltal amit szívesen csinál. Legtöbben elsősorban kipróbálni, megmutatni szeretnék magukat, otthon a családnak, a barátoknak, ami nem feltétlenül egy szakmai közeg vagy bizonyos trendeket követő rajongótábor. Ezek fontos élmények, ezek hozzák meg a kedvet az elmélyültebb gyakorláshoz és később esetleg a szélesebb körben való szerepléshez is. Legjobb, ha a zenetanulást – ahogy az egyéb tanulmányokat is – az életszerűség, az egyéni érdeklődés és az öröm vezeti.  Sajnos az iskolából, a munkahelyekről elég más reflexeket hozunk magunkkal. A zenével ezek egy részét fel lehet oldani.
Ha az ember magának játszik vagy kiáll a többiek elé, akkor a legjobb, ha a gyakorlás közben kialakult oldottság, egyszerűség, játékosság az, ami megszólal. Ez a legfontosabb üzenet. Legalább itt legyünk szabadok, mivel annyi egyéb helyen kell megfelelni, teljesíteni… És ez gyógyít mindenkit.

Személyesen, tanárnál tanulni azért is szerencsés dolog, mert a személyes figyelmen, biztatáson túl a közös játékot is lehet gyakorolni. A közös játék másfajta figyelmet igényel, mint amikor valaki egyedül zenél. Ebben megjelenik egy olyan együttlét, melyre a szavak világában nincsen mód. Annál ősibb, közvetlenebb, élményszerűbb, őszintébb. Régi dallamok cserélnek gazdát és újak születnek. Így járjuk be a zene fejlődésének útját és tartományait.
Ha van érdeklődés, szeretek beszélgetni a zenéről, stílusokról, a zene hatásairól. A zene világa végtelenül sokszínű, népeket, korszakokat ölel át. Egy emberöltő is kevés megismerni. Én valamennyi utat bejártam ebben, és szívesen segítek abban, hogy te is megtaláld magadat benne, anélkül, hogy ez túl nagy tehernek tűnjön, vagy túl sokat kelljen másokhoz igazodni. Emellett a zenélésen keresztül megtalálhatod azokat, akikhez tartozni szeretnél, és akiket fel szeretnél emelni a zenéddel.

A hangszer kezelése kifinomítja az ember érzékeit, az érintés vagy az odafigyelés képességét. Művészivé formálja a világgal való viszonyt és kicsit azokat is, akik hallgatják. Néha azt gondolom, mindenkinek tanulni kellene zenét, akárcsak egy másik nyelvet. A régi görögnél a hangszeres játék része volt még a harcosok képzésének is. (A muzsika szó is innen származik, a múzsákra utalva.) Ha így lenne, biztos vagyok benne, hogy egy emberibb, érzékenyebb és izgalmasabb világban élnénk.


gitaroktatas.nanoweb.hu kép



FalusiVakáció csoport

Szeretnél egy ilyen weblapot teljesen ingyen?
Ez a weboldal a Nanoweb honlapszerkesztővel készült.
© Minden jog fenntartva.